Kunszentmárton

A Körös tiszta vize, a gazdag termőföldek, rétek már az Árpád-korban vonzották a letelepedni vágyókat. A település létezésének folyamatosságára utal, hogy a régészek egy középkori falu nyomaira bukkantak Kunszentmárton telekparti részén. Az első írásos emlék, amelyet oklevél is tanúsít 1377-ből származik – akkor még Szentmárton néven említik –, ám lehetséges, hogy a garamszentbenedeki apátság alapító levelében (1075), majd a Váradi regestrumban is megemlítették (1212-15). A tatárjárást követően kunok érkeztek e területre, és a település így válhatott a Nagykunság részévé. A 15. század közepén a források már Szentmártonszállásról írnak, amely egyértelműen kun településre utal. A város történetének egyik jelentőségteljes eseménye volt 1541. szeptember 18. amikor is átutazott a településen a Szent Koronával Izabella királyné. A 16–17. században több gazdája is volt a településnek, mígnem a török kori pusztításoknak köszönhetően többször is elnéptelenedett, majd 1699-re lakatlanná vált. A fordulatig egészen 1718-ig kellett várni, amikor Jászapátiból és Jászalsószentgyörgyről betelepülők érkeztek „Szent Mártony pusztára”. 1745-ben tette Mária Terézia Kunszentmártont a Nagykun kerület közigazgatási és igazságszolgáltatási központjává, majd 1807-ben városi rangra emelkedett.