Bodrogolaszi Komp- és Révkikötő
A komp- és révkikötő a Bodrog jobb partján (31 fkm) található.
Bodrogolaszi, közel ezer fős település a Bodrog partján, Sárospataktól 6 km-re. A települést 1244-ben említik először az oklevelek, amikor IV. Béla király „olasz”, de valójában vallon „vendégnépeket” hozott a helyi szőlőkultúra felvirágoztatására. Innét ered „villa Olazy”, majd később „Bodrogh Olaszi” elnevezés. A településnek a középkorban mezővárosi rangja volt. A török hódoltság idején gyakoriak voltak a települést sújtó fosztogatások, zaklatások és a súlyos adók, de a település fennmaradt. 1504-től a terület birtokosa a ’Fehér Barátok’ Pálos rend volt 1787-ig, de az 1739-es pestis járvány a lakosság számát súlyosan megtizedelte. 1861-ben Lónyay Ödön birtokos romantikus stílusú kastélyt építtetett Ybl Miklós tervei alapján. A kastély, Lónyay Elemér és felesége, Stefánia belga királyi hercegnő haláláig a család tulajdonában maradt, s mivel utódjuk nem volt, a Pannonhalmi Főapátságnak adták az azt övező területtel együtt. Országos jelentőségű látnivalója a településnek a XII. században épült román stílusú templom. A római katolikus templomnak és nevének, első említését 1201-ből Imre király okleveléből ismerjük. A Szent Miklós tiszteletére épített római katolikus plébánia templom, a Bodrog folyó jobb partján áll, a Ketel patak mellett, közvetlenül az évszázadok óta használt, Bodrogközbe vezető út, gázló és rév feletti dombon, mint erődtemplom. Bodrogolaszi a zempléni évezredes kereskedelmi és hadi (Galíciai) út mentén helyezkedett el, ezért a kereskedelemben és a megtermelt áruk értékesítésében nagy lehetőségekkel bírt. Bodrogolaszi lakói állattartással, földműveléssel és szőlőműveléssel keresték kenyerüket, tartották el a családokat. Ezek a múltból örökölt természeti forrásaink, biztos megélhetést és nagy lehetőségeket adtak korábban őseinknek és adnak ma is az itt élők és az ide látogatók számára egyaránt.
