Vízitúra kupa 1. forduló - Dunakeszi - élménybeszámoló

Idén XVII. alkalommal vette kezdetét a Vízitúra Kupa sorozat. Május első vasárnapján, ezen a rendkívüli napon (Anyák napján) vette kezdetét a versenysorozat.



Vieland Ágnes: A verseny első házigazdája Dunakeszin a Dunakeszi Sárkány, Kajak – Kenu Önkéntes Tűzoltó Egyesület volt. Vezetőjük Bauer Márton első nekifutásra nagyon jó versenyt rendezett. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a versenyen 170 fő vett részt. 

A résztvevő 110 egység a Dunán bizonyíthatta rátermettségét 24 illetve 8 kilométeren. Azon versenyzők, akik a hosszabb távot választották, nem csak a sodrással, hanem a folyamatosan cikázó motorcsónakok hullámaival, az ezen a napon túrázni vágyó kenusokkal, kajakosokkal és evezősökkel is meg kellett birkózniuk. 

Nézzük, hogyan is zajlott ez a csodálatos verseny! Már a rajtban sokaknak feltűnt, hogy a kilencszeres Világ Bajnok Kövér Márton nem saját hajó nemében, hanem SUP kategóriában vág neki a 24 kilométeres távnak. A rajtot követően „beállt” egy négyes kenu mögé és egészen a Lupa-sziget közepéig követte őket, annak ellenére, hogy a „nagy” Dunai –ágban jöttek-mentek az utasszállító hajók és a „kis”- ágba érve sem hagyott alább a hullámzás. Igaz jóval kevesebb motorcsónak száguldozott, mint egy átlagos vasárnapi napon. A cél az volt, hogy minél gyorsabban megkerüljék a versenyzők a Lupa – szigetet és visszaérjenek Dunakeszire. 

A kupasorozat király kategóriájaként emlegettet túra kenu férfi párosoknál ebben az évben is kiélezett versenyre lehet számítani. Az első három helyezett 2 percen belül ért be, de meg kell említeni a második és harmadik helyezett között csak 2 mp volt ezen a „maratoni távon”. 

A legtöbb nevezés ennek ellenére, még mindig a kajakos számokban érkeznek (páros kajak, tengeri kajak, egyes kajak), így ott még kiélezettebb verseny folyik az összetett pontokért. 
Kiemelnék egy apa – fia párost, akik páros kajakban nyomták végig a hosszú távot. Habár kategóriájukban a negyedik, utolsó helyen értek célba, de a csupán 10 éves kisfiú végigkajakozta a távot és egy aranyéremmel távozott, mint legfiatalabb versenyző. Ha már legfiatalabb, akkor megemlíteném itt Hargitai Katalint, mint legtapasztaltabb versenyzőt, aki túrakajak egyesben lapátolta végig a versenyt. 

Egy kis személyes élmény a vízről. A vízállás magas, a nap egyre erősebben süt, a szél még meg sem lebbenti a fák leveleit és mi elrajtolunk csapattársammal (női páros túrakenuban). Lefelé haladva az első kilométereken fentről és lentről is jönnek az utasszállító hajók. A Szentendrei – sziget spiccnél befordulva már nem csak a hullámokkal kell „küzdenünk”, hanem a sodrással is. Így elhatároztuk, hogy mi bizony senkit nem kerülünk ki, mindenki minket kerülgessen, így a bedőlt ágak és bokrok alatt lapátoltunk tovább. A „nagy” ágban – már visszafelé- nem tudom, hogy ennek az elhatározásnak köszönhetően vagy annak, hogy már az itt élő állatvilág nem olyan félénk, láthattunk őzikét és egy kacsacsaládot is pár napos kiskacsákkal. 
Akik a parton maradtak – családtagok, bámészkodók – azok sem unatkoztak, sárkányhajók küzdelmét nézhették végig 4 kilométeres távon. 
A díjak átadására Kövér Mártont és Pörnyeszi Györgyöt kérték fel, így még nagyobb büszkeséggel töltötte el a versenyzőket díjuk átvétele.
Ha hasonló élményekre vágysz, gyere a következő fordulóra Bajára, május 19-én!