Evezés a Baltikumban - Litvánia

A balti államok közül most Litvánia vadvízi vidékére látogatunk el néhány kedvcsináló beszámoló kapcsán.

Litvánia piciny államának közel egyharmada sűrű erdőkkel borított, folyócskák által szabdalt mocsárvidék, érintetlen vadvilág. A litván népmesék és legendák máig hordozzák a kereszténységet megelőző időkből eredő természet-tiszteletet és a tájhoz, élőlényekhez fűződő különleges viszony emlékeit. A természet részeként élő litván emberek nem vontak éles határt a fák és a kövek, az állatok és növények világa és az emberek társadalma közé - nem hódítókként tekintettek a tájra, hanem otthonként, egy gazdagon terített asztalként gondoltak erre a termékeny vidékre, ahol illendő módon, vendégként kell viselkednünk.


A litván homokhátságok között kanyargó folyók és ligetek mind földöntúli erőt hordoztak, a fákban, tavakban, kövekben istenek és szellemek laktak, az ligeteket, tisztásokat, folyópartokat olyan helyeknek kezelték, ahol részesülhetünk az ott összesűrűsödött jó szellemek energiájából. A mai spirituális divat hangzatos szólamaiból ismerősök lehetnek ezek a hiedelmek, de a Salcia és a Merkys érintetlen folyóin evezve valahogy valóságosnak tűnik mindez.


A  szelíd esésű litván folyócskák kanyarognak keresztül a Dzukiján, Litvánia legnagyobb nemzeti parkján. A Salcia majdnem teljes hosszán erdőkön folynak keresztül, apró ösvényként tekeregve, újabb és újabb csodákhoz vezetve. Apró tavak, rétek, sűrű erdől szegélyezik a folyót, néhol hangulatos falvakra találunk a fenyőerdők harmóniájában. Litvánia nem csak egy hétvégi kiruccanás - érdemes rászánni akár egy-két hetet is legendás vadvilágának felfedezésére!


Fotók: Pál Szilvia