Simontornya

Simontornya hangulatos Tolna megyei kisváros, mely számos történelmi értékkel rendelkezik. A Tolnai-Hegyhát északi végén és a Mezőföld határán található. Keresztülfolyik rajta a Sió.

Olvass tovább
Simontornya

Mit érdemes tudni?

Pár szó a településről

A Dunántúl Balatontól délre eső része a Dunántúli-dombság, melynek egyik jellegzetes területe a Kapos völgye és a Mezőföld között nagyjából észak-déli irányban elnyúló Tolnai-hegyhát. A földtörténeti legújabbkor, a pleisztocén határozza meg a táj arculatát, hiszen az ezt megelőző korok nyomai (pl. az egykori Pannon-tenger üledékei) többnyire a mélyben vannak, helyenként akár 60 m vastag lösztakaró alatt.

A lösz, amely lényegében a jégkorszakok idején délre nyomuló kontinentális jégtakaró előterében elterülő száraz, hideg sztyeppterületeken a szél által szállított, majd lerakott finom porból keletkezett, a meszes kötőanyaga miatt sajátos, a karsztosodásra emlékeztető lepusztulási formakincset mutat. Így jellemzőek a meredek falú szurdokok és a - részben emberi behatásra létrejövő (antropogén) - löszmélyutak.

A dombvidéket nagy kiterjedésű erdőségek borítják, jelentős nagyvadállománnyal. Messze földön híres a gyulaji dámvadas rezervátum. Országos jelentőségű természetvédelmi terület a Pacsmagi-tavak Regöly határától Tamásiig terjedő körzete, különösen gazdag madárvilággal.

A hegyhát elsősorban lösszel borított. Nyugati és északi pereme meredeken emelkedik a Kapos völgye fölé. Egykori erdeinek helyét sokfelé szőlőültetvények foglalják el. Az itteni vastag lösz átnedvesedve gyakran megcsúszik, suvad. A puha, de állékony kőzetbe a helybeliek gyakran ástak pincéket, vermeket.

A Kapostól keletre a hosszan elnyúló Tolnai-hegyhát tördelt domborzata a művelés miatt fölárkolódó lösztelepeiről, ebbe mélyített egykori löszlakásairól, elsősorban pedig a kelták meg az avarok óta termesztett szőlőjéről, s boráról híres.

A domborzatból adódóan változatos éghajlattal rendelkezik a terület. Ahol észak-dél irányú völgy van, ott az uralkodó északi széljárás miatt jóval északabbi szélességi körhöz tartozó éghajlat jellemző, míg a keresztirányú vagy teljesen zárt völgyek esetében mediterranisztikus kép tárul elénk.

Főleg bükkösök és gyertyánosok borította terület, a meredekebb részeken sztyepp-jelleggel, valamint néhány védett növénnyel, mint pl. a leánykökörcsin. 

Nevezetességek, látványosságok

A Reneszánsz vár:


 Simontornyai vár 1277-ben épült Salamon fia, Simon tornyának a helyén. 1277 és 1543 között élte fénykorát, mikor egymást követve több, országos hírű nemesi család (Laczkfiak, Kanizsaiak, Ozorai Pipó, Garaiak) tulajdona volt. Ma is látható formáját Gergelylaki Buzlay Mózes – aki Mátyás itáliai követe volt – birtoklása idején nyerte el (1502-1524). A török elleni harcokban végvárként szolgált, később a törökök elfoglalták. 1686 szeptemberében vették vissza a törököktől. A Rákóczi-szabadságharc során 1704 őszén Heister osztrák generális ostrommal bevette a várat, amit aztán Bottyán János foglalt vissza (1705. november 11.-én). A szabadságharc után a vár pusztulásnak indult, elvesztette katonai jelentőségét, raktárnak, lakóépületnek használták. 1954-ben a nagy torony teteje is beomlott. Ekkor úgy tűnt, hogy a vár végleg az enyészeté lesz. 1964-ben döntött úgy az országos műemlékvédelem, hogy érdemes a várat megmenteni. Elindult a helyreállítási munka, aminek az eredményét most is lehet látni. Napjainkban időszakos vagy állandó kiállításokat szerveznek, a környezetében pedig különböző rendezvényeket bonyolítanak le (lovagi torna, hagyományőrző játékok).

Styrum-kápolna:

Kápolna Simontornya szőlőhegyén, a Mózsé-hegyen. Megközelíthető a Székelyi út folytatásában. Gróf Styrum-Lymburg Károly Simontornya földesura állíttatta fiatalon elhunyt fia, Nepomuk János emlékére. Ő volt a család egyetlen felnőttkort megélt fiú tagja. 1791-ben azonban a Mózsé-hegyen lovaglás közben baleset érte és szörnyethalt. Ennek emlékéül a tragédia helyszíne közelében a gróf kápolnát emeltetett.

Szent Simon és Júdás Tádé-templom és ferences rendház:

A simontornyai római katolikus templom 1766-ban épült, Styrum-Lymburg Károly gróf megbízásából. A templom Mária Terézia-korabeli stílusjegyeket visel magán, könnyed barokk épület. A torony 45 méter magas, bádogsisak fedi. Eredeti állapotában 3 harag volt a toronyban, de az 1945-ös harcokban ezek elpusztultak. Később adományokból újraöntettek egy lélekharangot és egy nagyharangot.

Történelem

Simontornya nevét attól a lakótoronytól kapta, amelyet Salamon fia Simon itt épített 1272 körül, amely később erősséggé, végvárrá fejlődött.[3] Kezdetben csak mint egy nagyobb birtoktestek védő, királyi engedéllyel épült magánvár szerepel, melyet a király a tulajdonos elhalálozása vagy hűtlensége esetén szabadon ajándékozott más kedvelt híveinek. Ez a történelem során gyakran előfordult. Később a település heti piacai és évi vásáraival szorosabban vett 22-25 községből álló tartozékait, hanem messzebb vidékét is magához csatolta. Közel 200 év alatt mégis csak a mocsarak között eldugott kis várkastély szerepét töltötte be. A Laczkfiak utáni várurak elhanyagolták, várkapitányaik pedig zsarnokoskodtak a vidék népei felett. Ilyen viszonyok mellett a városi polgári elem és az ipari kereskedelem nem fejlődhetett ki. Csak Buzlay Mózes királyi főudvarmester próbált meg változtatni a kialakult képen, mikor 1509-ben alapjából újra felépítette a várat és szerzeteseket is telepített. A közel 150 éves török uralom sem tett kedvező hatást a város fejlődésére. Az erőszakos katonaság, a hűbéres szpáhik, a zsaroló hivatalnokok mindegyike a nép kizsákmányolására törekedett. Simontornya csak annak köszönhette a fennmaradását, hogy lakóit a szomszédokhoz képest némi előnyben részesítették. Tűrhető megélhetési viszonyokat azonban így is kevés család tudott biztosítani. Az itteni vár azért volt fontos, mert több irányban „uralkodott” a vidék felett. Kelet felé a paksi, dél felé a döbröközi, nyugat felé a veszprémi, észak felé a fehérvári erősségekig terjedt a hatalma. Az így alakult terület alsó szélén sokáig végvár szerepét töltötte be. Ha a török kivonulása után megmarad ez a beosztás, akkor Simontornya külön vármegye központjává válik. Azonban a vármegyei határok az évszázadok során oly mereven voltak megrögzítve, hogy azok a legcsekélyebb megváltoztatása is heves ellenzésre talált. Már Ulászló Fejér megyéhez akarta csatolni a várost, de Beatrix királyné tiltakozott ellene. A török elűzése után lassan indult meg a fejlődés. A várat a haditanács gondjaiba vette, az idehelyezett őrség mellett környék népe is katonai szolgálatot teljesített. Ez a beosztás a vitézkedő hajlamok ápolásának jót tett, de a földművelést és a kereskedelmet nem segítette. Hosszabb ideig sem számbelileg, sem vagyonilag nem gyarapodott a város lakossága. Szent Simon- és Júdás Tádé-templom A Rákóczi-szabadságharc hét éve alatt idegen nemzetiségű katonák zsarnokságát kellett elviselnie a lakosságnak. A vár több ízben is gazdát cserélt. Csak a vár teljes kibővítése után (1716) maradt a lakosság békében és láthatott hozzá az építő munkához. Ez az igyekezés tette aztán lehetővé, hogy Simontornya 1727–1784 között Tolna megye székhelye legyen. Az agrárfejlődés és az ipari felemelkedés azonban elmaradt a településen. A kereskedelem sem fejlődött oly mértékben, ahogy azt a régi közlekedési utak lehetővé tették.

Egészségügy, elsősegély

Orvosi rendelő:

Simontornya, Pásztor u. 35.


Telefonszám: (74) 486 016

Válassz túraútvonalat!

Tervezd meg, mentsd el és oszd meg másokkal a kedvenc túráidat.

Vízitúra tervezés